Hargita megyei diákokat, pedagógusokat és szülőket kérdeztek fókuszcsoportos beszélgetéseken március és november között az illetlen beszéd használatáról az iskolákban. A Hargita Megyei Tanfelügyelőség és a megyei pszichopedagógiai tanácsadó központ felmérésén 75 csíki, udvarhelyi, gyergyói és maroshévízi diák, továbbá egy-egy szülői és pedagógusi csoport vett részt, az eredményeket nemrég ismertették az intézmények képviselői, Erőss Piroska tanfelügyelő és Bartha Dalma szociológus.

A trágár beszéd használatát vizsgáló felmérés eredményei szerint az alpári szófordulatokat a diákok többsége az elfogadás-keresés egyik módjaként használja, így próbál meg kitűnni. Sok fiatal a feszültségét vezeti le a csúnya beszéd által. Egy diák úgy fogalmazta meg a fókuszcsoportos beszélgetés során, hogy van, aki „így próbál meg feltűnni, mivel másképp nem tud”, egy másik a következőképpen: „ha nekem úgy esik jól, ezzel ki tudom adni magamból a dühömet”. Az is kiderült a felmérésből, hogy van, aki megszokásból beszél csúnyán, és van, aki divatosnak tartja ezt.

Az eredmények szerint az illetlen beszéd gyakori a tanintézetekben, főként a szakközépiskolákban. A diákok azt mondták, nagyon gyakran tapasztalnak trágárságot, a tanárok többsége pedig gyakoriként jellemezte a jelenséget. Középiskolás diákok szerint a csúnya beszéd az iskolák minden típusában jelen van, és előfordul, hogy a tanárokkal szemben is megkockáztatják a használatát. Egy tanár is azt jegyezte meg, hogy iskolától függetlenül tapasztalt jelenség, az elit iskolákban is előfordul. Egy másik pedagógus meglátása szerint a közönséges beszéd nemcsak konfliktusok alkalmával van jelen, hanem töltelékszavakként is használják ezt a diákok, ilyenkor nem fejez ki indulatot, egyszerűen csak így beszél a fiatal, megszokásból vagy vagányságból. Többnyire a diákok használják a trágár kifejezéseket, de olyan beszámolót is kaptak a felmérők, miszerint a tanároknak is kicsúszik néha a szájukon a csúnya szó.

A válaszadók szerint a trágár beszédet bárhonnan eltanulhatják a fiatalok, nyújthat ilyen mintát a család, a kortárscsoport, de a média, a világháló, a modern irodalom, a zene is. A diákok szerint „vagy a nagyobbaktól az iskolából, vagy otthonról” tanulják az alpári beszédet, a szülők pedig a családi okok mellett a televíziót, az internetet, a filmet is megnevezték, illetve azt, hogy a kamaszok ezáltal is feszegetik a határokat, keresik, meddig mehetnek el.

A felmérés eredményei szerint a szülők és a pedagógusok szerint fel kell lépni az illetlen beszéd ellen. A diákok egy része ezzel szemben úgy véli, nincs mit tenni és nem is kell ez ellen, mert a fiatalok többsége tudja, hol és mit engedhet meg magának. Azon fiatalok, akik szerint tenni kell valamit a trágár szavak kiszorítása érdekében, úgy látják, mindenki saját maga kell ezzel foglalkozzon, továbbá az igazgató kell fellépjen vagy az iskolapszichológus, az osztályfőnök, a tanár kell tegyen ezen a téren. „Megtanítanám, hogy valahogy másképp vezesse le a dühét” – hangzott el például egy javaslat. A szülők többek között úgy látják, állandóan foglalkozni kellene a jelenséggel, intenzívebb kapcsolatra lenne szükség az iskola és a szülők között, bizalmasabb kellene legyen az osztályfőnök és a diákok közötti kapcsolat is. A tanárok szerint meg kell szokniuk a diákoknak, hogy bizonyos helyzetekben viselkedniük kell. A pedagógusokkal való beszélgetés során kiderült, sokan próbálnak tenni a trágár beszéd ellen nap mint nap. Van, aki ezt szélmalomharcnak látja, de olyan is, aki szerint ha a harminc diákból kettő-három megjavul, akkor már van eredménye a munkájának. „A tanári szakma eléggé lejáratott a társadalomban. Emberként viszont lehetünk példák” – fogalmazott egy másik pedagógus.