Rita egy virágmintás, mutatós kis varródobozzal érkezik, később derül csak ki, hogy igazi kincsek rejlenek benne: színes gombok, csipkék, anyagok. „Nagy szerencsém van, a nővérem sokat jár Londonba, onnan hoz nekem anyagokat, csipkéket. Mert nemcsak szépek, hanem jó minőségűek is kell legyenek az anyagok, amelyekből dolgozunk” – mondja. Gabi egy, filcből, gyerekeknek készülő interaktív könyvet mutat, most éppen azon dolgozik.

Fércöltés, láncöltés, hímzés

Ha szabadidejük van, vázlatot készítenek, rajzolnak, szabnak, varrnak, ötletelnek. Meglepetés ajándékot készítenek. „Karácsonyt megelőzően hivatalból sokat kézműveskedtünk együtt, és arra gondoltunk, jó lenne, ha a szabadidőnket is ezzel töltenénk ki, hiszen nemcsak szeretjük, hanem azt is mondhatom, hogy valamennyire értünk is hozzá. Így született meg a műhely ötlete. És mivel tudtuk, hogy munkáinkban a fércöltés jelen lesz, innen jött a műhely neve is” – vág bele a mesélésbe Fekete-Kászoni Rita. Azt mondja, nagymamájától örökölte a varrás iránti vonzalmát, tehetségét.

„Január végétől működik a Fércelde műhely, elsősorban saját szórakoztatásunkra. Először könyvjelzőket, kulcstartókat készítettünk, próbálgattuk az anyagokat, hogy mivel tudunk igazán jól dolgozni. Ritának van varrógépe, ő azt is hozta magával, ha együtt dolgoztunk. Már készítettünk notesz- és babanapló-borítót, mese- és esküvői párnákat, illatpárnákat” – egészíti ki Ferencz Gabriella.

Párnák történetekkel

Ezeket a kis párnákat tulajdonképpen a sok türelemmel és tehetséggel rájuk varrt, hímzett minták, figurák, történetek teszik egyedivé és személyessé. „A mesepárna Gabinak volt az ötlete, én varrom az esküvői párnát vagy a szerelmes, romantikus üzeneteket hordozó párnákat” – jegyzi meg nevetve Rita.

Beszélgetésünk során kiderül, Gabi az első úgynevezett mesepárnát óvodás kislányának, Ritának készítette, és azóta már minden bizonnyal sok gyerek estéjét tette egy-egy ilyen párna még mesésebbé. „Tulajdonképpen egy párnára volt szüksége, amire az óvodában mesehallgatás közben ráülhet. Én egy párnára filcből rávarrtam egy történetet, egy képet, és a kislányom ezt látva mesélni kezdett róla. Mindig más és más történet jutott eszébe a párnáról, történetek kerekedtek ki. Így született meg a mesepárna ötlete. És végül is ez a lényeg, úgy igyekszünk megkomponálni egy párnát, hogy története legyen, hogy a gyermek mindig mást lásson benne” – mondja Gabi.

Mindketten egyetértenek abban, hogy a legjobb dolog a saját készítésű ajándék. Aztán ha a beszélgetések során kikerekedik egy kis történet, és ezt „megspékelik” emberismerettel, igazán személyessé lehet tenni az adott tárgyat. „Lassan rájönnek az emberek, hogy a bóvlinak nincs értéke. Olcsón hozzá lehet jutni, de mulandó. A saját készítésű ajándék igazi érték. Ha valamit készítünk valakinek, akkor természetesen beszélgetünk, kis történetet tudunk meg. Kiderül, hogy miért fércelhetünk a párnára biciklit, vagy miért nem, vagy a kosárban legyen-e baba vagy sem. És utólag kiderül, hogy tetszett az általunk készített ajándék, nem is csoda, igyekszünk nem fércmunkát csinálni” – mondja nevetve Rita.

Munkahelyek, életutak

Egyébként mindketten a Csíkszeredában tanuló moldvai és gyimesi középiskolás diákokat befogadó Csángó Továbbtanulók Közösségének nevelői a Székely Károly Szakközépiskola bentlakásában.

A csíkszentmártoni Fekete-Kászoni Rita korábban a Moldovai Csángómagyar Oktatási program keretében magyar nyelvet tanított. Csíkfaluban másfél évet, Külsőrekecsinben és Bogdánfalván pedig két évet évet töltött. Egy éve Csíkszeredában nevelő. „Megszerettem most már itthon, nem mennék el. Úgy örülök, hogy hazajöttem” – mondja lelkesen. Ferencz Gabriella korábban szintén magyar nyelvet tanított Moldvában, öt éve dolgozik nevelőként a Csángó Továbbtanulók Közösségénél. „Szerencsésen alakult eddig az életem, hiszen minden munkám a gyermekekkel volt kapcsolatos, és a kézművesség is visszatérő motívum. Többek között Budapesten végeztem el egy népi játszóházvezető iskolát, próbálkoztam bútorfestéssel, nemezeléssel, mézeskalács-készítéssel. Szerettem is, de azt hiszem, most találtam meg azt az anyagot, azt a foglalatosságot, ami igazán megfelel nekem” – mondja a csíkszentdomokosi születésű, Csíkszeredában élő fiatal nő.

Rejtett vágyak, álmok

Azt mondják, számukra a szabás-varrás feltöltődést jelent, és mindig új ötleteik születnek munka közben. Bár most mindketten többnyire otthon dolgoznak, kiegészítik egymást, megnézik, ki hogy haladt a munkájával, tanácskoznak, ötletelnek. Gabi első „bírálója” a hatéves kislánya, aki például egy-egy párna láttán máris kitalálja saját történeteit, Rita pedig először szüleinek mutatja meg munkáit. Szeretnének egy kis közös műhelyt, ahol kedvükre alkothatnak. Rejtett, szinte irreálisnak tűnő vágyálom – vallja be Gabi –, ha elérnének arra szintre, hogy ebből lehessen megélni. „Szerencsések a barátaink, hogy ilyen barátaik vannak mint mi” – jegyzi meg nevetve Rita, amikor az általuk készített ajándékokat csodálom.