– Mikor született meg a döntés, hogy a papi hivatást válassza?

– Hivatásom felismerésében elsősorban a Jóisten működött közre, mert Ő oltotta szívembe a hivatás kegyelmét. De a gondolat megerősödéséhez nagyban hozzájárultak a helyi plébánosok – elhunyt Pálfi János plébános és a jelenlegi Pál Vilmos Barna alcsíki főesperes –, a segédlelkészek, szüleim, nagyszüleim, rokonaim és a barátaim is. A szüleimnek nagyon hálás vagyok, mert mindig támogattak, és nem ellenezték a döntésem. Kiskoromban többször mondtam, hogy én pap szeretnék lenni, emiatt minden szentmisén részt vettem ministránsként. De később, ahogy kamaszodtam, kicsit elbizonytalanodtam, arra gondoltam, hogy mégsem leszek pap, lehet csak fellángolás volt kiskoromban az az érzés. Hálás vagyok a Jóistennek, hogy az egyházközségben szolgáló papok láttak bennem valamit, mindig segítettek, támogattak, amiben csak tudtak. Ki szeretnék emelni egy személyt, aki nagyban hozzájárult a hivatásom alakulásában. Orbán László – aki már a Jóisten színe látását élvezi – a példakép számomra, akin keresztül őszintén megéreztem, hogy a Jóisten hív, és bátran igent mondhatok a hívó szavára. Ő két évet szolgált az egyházközségünkben, közben nagyon sok programot szervezett a helyi fiataloknak, többek között nyári táborokat. Ezek a táborozások számomra kulcsfontosságúak voltak a hivatásom alakulásában, mert ezen találkozók alkalmával többször is tudatosult bennem, hogy a Jóisten hív a szolgálatára. Elmondhatom, hogy a lelkem mélyén ezek a pillanatok voltak azok, amikor kimondtam az „igent” a hívó szóra.  

A papszentelésről
A gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyházban a szerdán délelőtt 10 órakor kezdődő szentmise keretében Jakubinyi György érsek pappá szenteli a szárhegyi Both László, a csíkbánkfalvi Farkas Zsombor és a székelyszentkirályi Ilyés Lehel diakónusokat. Mindazok, akik nem tudnak személyesen részt venni az ünnepen, a szentmisébe bekapcsolódhatnak az erdélyi Mária Rádió hullámhosszán. Emellett az eseményt a Seminarium Incarnatae Sapientiae YouTube csatornáján élőben lehet majd követni.

– Milyen hatásokra döntött véglegesen ezen hivatás mellett?

– Ezzel kapcsolatban megosztanék egy élményt, amely a diakónus szentelésem előtt mélyen meghatározta az elköteleződésemet. Isten kegyelméből két évvel ezelőtt részt vehettem Dobogókőn a Manréza lelkigyakorlatos házban egy négynapos személyesen kísért Szent Ignáci lelkigyakorlaton. Az a négy nap ráébresztett arra, hogy teljesen el akarom kötelezni magamat az Úr ügye mellett, és ezt a döntést örömmel a szívemben sikerült meghozni. Azóta is tapasztalom a napjaimban e döntés boldogságát, mert hiszem és érzem azt, hogy az Úrral együtt hoztam meg e döntést. Egy másik meghatározó tapasztalat: másodéves koromban jelentkeztem a Világ Ifjúsági Találkozóra megszervezett zarándoklatra Madridba. Annak során fogalmazódott meg bennem, hogy a fiatalok között szolgálva erősödik és teljesedik ki a hivatásom, emiatt azóta tevékenyen részt veszek a nyári ifjúsági programokon. Az elmúlt években részt vettem a Csíksomlyói Ifjúsági Találkozókon, ahol öröm volt együtt szolgálni az egyházmegye minden részéről jelen lévő fiatalokkal. Az a pillanat is elevenen él a szívemben, amikor a közösségiség élményét megtapasztalva tudatosult bennem, hogy egy közös cél vezérel mindannyiunkat.

– Kik segítették, támogatták elhatározásában?

– A hivatásom erősítéséhez nagyban hozzájárultak a szüleim, a papi és világi barátaim. Ők azok a személyek az életemben, akikre mindig is számíthattam és számíthatok. Azt mondhatom, hogy ha nem lettek volna, akkor lehet, eltévelyedtem volna.

– Melyik bibliai részt választotta papi jelmondatának?

– Papi jelmondatomnak a következőt választottam: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13) Nagyon sok imádság és csend után döntöttem úgy, hogy ezt a szentírási részt választom a papi életem meghatározójának. Olyan nagy szeretettel akarok jelen lenni az emberek között, hogy mindig tudjam odaadni az életemet értük. Ezt nemcsak szó szerint értem, hanem oda akarom adni az őszinte jelenlétem, a barátságomat Istennek és az embereknek. Tevékenyen akarok jelen lenni mindig. Papi jelmondatomat úgy törekszem megélni, életre váltani, hogy szabadon, örömmel és szeretettel élem a mindennapjaimat.  

– Mikor, hol lesz az elsőmiséje? Hogyan készül rá?

– Első ünnepélyes szentmisémet a csíkszentgyörgyi plébániatemplomban mutatom be július 2-án, szombaton délelőtt 11 órától. A felkészülésem középpontjában a csend és az imádság van. Az ünneppel járó külső szervezést szeretteim végzik, mert én Istennel együtt törekszem hangolódni a lényegre. Egy hasonlattal élve úgy tudnám meghatározni ezeket az előkészületi napokat, mint amikor elmegyünk biciklizni, és egy hegyen kell áttekerni. Most már érek a csúcsra, ahol szép lesz a kilátás, kicsit megpihenek, gyönyörködöm a tájban, és aztán tekerek tovább.

– Mit tanácsol azoknak, akik érzik magukban az Istennek szentelt életre való hívást?

– Ha valaki érzi a szíve mélyén a hívó szót, azt üzenem, hogy imádkozzon, kérje az Urat, hogy közösen tudják meghozni a döntést. Az elhatározás az életben egy olyan helyzet, amikor el kell vonulnunk és a magunk csendességében az Úrral együtt kell meghoznunk a döntést. Amire bátorítanám a hivatását érző fiatalt, hogy ne féljen a csendtől, mert a csendben születnek meg a nagy dolgok. A kedves olvasóknak szeretnék köszönetet mondani az eddigi imáikért, ugyanakkor kérem a továbbiakban is imádkozzanak értem, hogy valóban hiteles és jó pap legyek.    

Bánkfalván született
Farkas Zsombor Csíkbánkfalván születt 1991. május 5-én. Elemi tanulmányait szülőfalujában végezte a Márton Ferenc Általános Iskolában. A középiskolát Csíkszeredában a Székely Károly Szakközépiskolában fejezte be 2009-ben számítástechnikai szakon. Gyulafehérvári teológiai tanulmányait 2009 őszén kezdte.