Ferencz Dobai Helén fiatal kora ellenére már huszonegy éve dolgozik pékként. A szülei is a cég alkalmazottjai voltak, és amikor 16 évesen Helén azzal állt elő, hogy ő dolgozni akar, a pékségbe irányították. Azóta tanulmányait is folytatta, és karrierje is felfelé ívelt, a szakmában egyre ügyesebb, ma már csoportfelelősként tevékenykedik a süteményrészlegen.

„Többek között kiszámolom, kimérem az éppen sütendő termék recept szerinti hozzávalóit, előkészítem a tésztát a dagasztásra. Egyébként ez az egyedüli folyamat, amit gép végez, a többi kézi munka” – magyarázza. „Egy nagy tálcára például negyven darab bukta fér. Szekérre készítjük elé a termékeket, egy szekérre pedig felfér tizenhat tálca. Egyszerre ötszáz buktát is meg tudunk sütni. Egy adag buktához huszonöt kilogramm liszt szükséges és persze a többi hozzávaló. A tésztát dagasztja a gép, aztán lepréseljük, kimérjük, az osztógép elosztja, következik a kinyújtás és egyenként mindegyikbe beletesszük a tölteléket, összehajtjuk, majd lekenjük tojással” – magyarázza, majd megjegyzi, a sajtos pereceket is egyesével, kézzel vágják ki, egyenként szórják meg sajttal, kenik le tojással. Egyszerre húsz kiló perecet sütnek.

A pékségben vannak írott és íratlan szabályok. Ilyen például, hogy a recepteket nem árulják el kívülállóknak, vagy hogy a bedagasztott, nyers tésztát meg kell kóstolni, és szintén kóstolásra vár a kisült termék is. A részlegen három váltásban zajlik a munka, és minden váltásban más-más terméket készítenek. „Éjszaka sütjük például a szendvicseket, pizzát, délelőtt a zsemlét, iskolás kiflit, perecet, délután a leveles tésztákat, buktákat, kalácsot.

„Nagyon szeretem a munkámat. Mikor a városban látom, hogy valaki egy szendvicset vagy egy kiflit eszik, nagyon jólesik. Úgy képzelem, hogy a szabó is büszke, amikor meglát egy olyan ruhába öltözött embert, amit ő vart, én is így vagyok. Ez a szakma nekem van kitalálva. Én otthon is szívesen és sokszor sütök, de elég gyakran járok szakmai versenyekre, nem egyszer díjjal tértem már haza” – meséli lelkesen, és büszkén jegyzi meg, két testvére közül az egyik húsz éve pék Magyarországon.

„Van egy mondás a pékségben az olyan megjegyzésre, hogy nem tudom, miért nem sikerült a tészta, hiszen még a lelkemet is beletettem. Ilyenkor mondják az idősebb pékek: tetted volna bele az élesztőt, akkor sikerült volna” – jegyzi meg nevetve Helén, bár mint mondja, az élesztő mellé bizony a lelket is bele kell tenni, hogy ízletes legyen a kész termék.