Csütörtök délelőtt a Bogáncs virágüzletnek köszönhetően egy nagy csokor tulipánnal toppantunk be a színházba. A színészek épp a Kakukk Marci című produkcióra készültek, amelyet Parászka Miklós, a színház igazgatója rendez. Előre tervezetten próba közben szerettük volna őket meglepni, láthatóan sikerült is. „Ma reggel (csütörtökön, szerk. megj.) hallgattam a rádióban egy interjút, és ott elhangzott, amit egyszer Harag György mondott, és szerintem nagyon talál a színház világnapjára: a színházban egy hagyomány létezhet, és az a megújulás” – osztotta meg velünk gondolatait Fekete Bernadetta színésznő. A gondolatmenetet Parászka Miklós folytatta: „Kovács György mondta, hogy a színház az, amit minden reggel újra kell kezdeni. A színházi világnap tulajdonképpen egy ünnep. A színház mindig a jelenről szól, az ünnepen mindig előre tekintünk és hátra. Ez ezért rendhagyó. A színház világnapján a legszebbet, amit tehetünk, az, hogy a közönségünket köszöntjük. Közönség nélkül nincs színház, a nézőt mindenképp köszönteni kell.”

Nemcsak a színészeket és a rendezőt köszöntöttük, hanem továbbmentünk az irodákba és a kulisszák mögé is. Szilágyi Nóra közönségszervezőt és Balog Erzsike nénit, a pénztárosnőt a Lurkó Fesztivál előadásainak teremrajza fölé hajolva találtuk. A pénztárosnő elmondta, mivel sokféle emberrel találkozik, nem könnyű a munkája. „Amiért neheztelek, hogy én itt vagyok mindig délelőtt is, délután is, de gyakran nem jönnek idejében.” Megtudtuk, valamikor „népszínházas” volt ő is, a nézők a színpadon láthatták. Akkor nem gondolta volna, hogy az egykori pénztárosnő, Pici néni helyén fog ülni.

Szilágyi Nóra kalauzolt tovább az épületben. Sikerült meglepjük az irodában dolgozókat is, elmondták, mindig van, amit csinálni. Benéztünk a „forgalomirányító” irodába is, mert hol egy telefon szólt, hol igazolásért érkezett valaki, állítólag itt mindig nagy a jövés-menés. „Itt bonyolódnak le a szerződések, gazdasági megbeszélések, személyzetis dolgok. Az összes produkció előkészítése, anyagi költségei itt futnak össze. Ez az egyik iroda, ahol a szolgálatos böjti boszorkányt játsszuk, mert mi mondjuk azt, hogy: nem! Eddig lehetett költekezni. Ezt is valaki el kell játssza”– kacagott Borsos Kinga, a színház adminisztratív vezetője.

Ezt követően a könyvelőségre tértünk be. „Nem könnyű feladat, de nem tudom azt mondani, hogy a legnehezebb, mert a színpadon történnek a legnehezebb dolgok. De persze, ez a része is fontos, hogy tudjon működni a színház” – véli Szabó Szidónia főkönyvelő. Budaházi Attila dramaturgot, valamint Szabó Noémi közönségszervezőt is meglátogattuk. Pályázatírói periódus van, pályázatírással volt elfoglalva Budaházi épp. Elmondták, készülnek már a Lurkó Fesztiválra, és az ő irodájukból röppennek szét a nagyközönségnek szánt színházi hírek.

Tizenhat éve dolgozik a színháznál Farkas Dénes. A színpadmester nem is tudja, hogy mással tudna-e foglalkozni. Minden előadás és minden díszlet más és más – fogalmazott. „Mikor kiszállásra megyünk, mivel különböző helyszínek vannak, kell törjük a fejünket, hogy tudjuk felszerelni a díszletet. Ha valami jól sikerül, nagyon tudunk örvendeni neki. Fárasztó, mert korán megyünk el és későn jövünk haza, de azért bírjuk még. Szeretni kell ezt. Sokszor elegünk is van, de nem tudnánk színház nélkül lenni.”

Nagy volt a vidámság fent a varrodában. Itt készülnek a produkciók jelmezei, most éppen a Kakukk Marci jelmezeivel dolgoznak. Amikor nincs sok munka, akkor is bütykölnek valamivel, kaptunk is ajándékba – az egyik varrónő által készített – egy-egy plüsscsirkét. „Itt a kuckóban készülnek a jelmezek a tervező tervei alapján. A csapat nagyon szereti a munkáját, egymással is jól kijövünk. A mi munkánk a színpadon kerül előtérbe” – mutatott rá Bakcsi Kata, a jelmezkészítő műhely vezetője.

A színház világnapja alkalmából a legtöbb színházban előadások előtt felolvassák a színházi világnapi üzenetet. Csíkban sem történik másként. A társulat pénteken Makszim Gorkij Éjjeli menedékhely című darabját játssza Victor Ioan Frunza rendezésében. Az előadást követően, 22 órakor közönségtalálkozóra hívják a nézőket, a színház előterében tartandó beszélgetésre minden érdeklődőt szeretettel várnak.

A 19 órától kezdődő előadás előtt elhangzik a világnapi üzenet, amelynek megfogalmazására idén Krzysztof Warlikowskit, az egyik legismertebb lengyel színházi rendezőt kérték fel. „A monda a megmagyarázhatatlant próbálja magyarázni. Mivel a valóságra épül, újra megmagyarázhatatlanságban kell végződnie − e szavakat, amelyeket Kafka a Prométheuszról szóló mondák kapcsán fogalmazott meg, én erősen arra vonatkoztatom, milyennek kellene lennie a színháznak. Valóságra épülő és újra a megmagyarázhatatlanságban végződő színházat kívánok minden munkatársnak – a színpadon lévőknek és a nézőtéren ülőknek egyaránt – teljes szívemből” – ezekkel a gondolatokkal (fordította Pászt Patrícia) zárja Krzysztof Warlikowski színházi világnapi üzenetét.