A jenőfalvi közbirtokosság területei három megyében találhatók: Hargita, Bákó és Neamț megye. A 3200 hektár terület hetven százaléka erdő, harminc százaléka legelő. Azok az erdők, amelyekből fát tudnak értékesíteni, az említett szomszédos megyékben találhatók, az itthoni erdőkből a tagságnak minden évben tűzifát biztosítanak. A vezetőtanács tagjai elmondták, körülbelül hét évvel később kezdtek el gazdálkodni, mint más közbirtokosságok. Neamț megyében ugyanis 120 éves, tehát vágásérett erdőket igényeltek vissza, de mivel ott nehezen mondtak le róla, a pereskedés hat évig tartott, míg végre visszakapta a közbirtokosság. Addig a Hargita megyében található erdőkből próbáltak gazdálkodni, de az itteni erdős területek kevesek voltak ahhoz, hogy meg tudjon élni egy ekkora közbirtokosság, ugyanakkor beruházásokat, különböző munkálatokat tudjon a közösségnek elvégezni.

Az üzemterv szerint a kitermelési lehetőség évente 7000 köbméter fővágás, 2-4 ezer köbméter gyérítés, valamint a szükséges egészségügyi vágások. Ezt a mennyiséget nem szokták mind kitermelni.

A vezetőtanács tagjai elmondták, néhány éve facsemetével beültetett erdőrészük égett lett, mintegy 150 ezer lej kárt okozva. Ráadásul ez olyan erdőrész volt, amely korábban is erdőiskola volt, most is annak szánták, tehát különböző fafajtákkal ültették be, hogy a gyerekek ismerjék meg ezeket.

A legelős területek hatvan százalékára tudtak  területalapú támogatást igényelni. Mivel a falu lakosságának kilencven százaléka mezőgazdaságból, állattenyésztésből él, szükség van a rendben tartott legelőkre. Az ezzel kapcsolatos munkálatokat a közbirtokosság végzi el. Ezenkívül esztenákat építenek, itatóhelyeket létesítenek stb.

A Tercs Közbirtokosságnak jelenleg 725 tagja van, ez természetesen minden évben változik. A tagság létszámának növekedésével „fiatalodik” a közbirtokosság, mert három-négy örököse is helyébe léphet az elhunyt tagnak. Itt is csak öröklődéssel lehet teljes jogú tag valaki. A vezetőtanács tagjai szerint régebb is ez volt a közbirtokosság összetartó ereje, mivel oszthatatlan tulajdonjogról van szó.

A tagok összesen 3400 joggal rendelkeznek. Itt egy jog kevéssel több mint egy hektár. „Vannak olyan területek, amik ki voltak sajátítva, államosították annak idején egy másik megyében. Azokat a területeket nem kaptuk vissza, de a közbirtokosság nem osztotta vissza a jogokat, hanem a régi jogrendszerrel dolgozunk. De hiányzik az a terület, nem gazdálkodunk ott, jövedelmet nem hoz. Csökkentenünk kellett volna mondjuk egy hektárról nyolcvan árra, de meghagytuk a tagoknak a régi számítás szerint” – magyarázták.

A jenőfalvi közbirtokosságnál sem birtokolhatja egy tag az összjogok több mint öt százalékát. Ez itt nem is áll fenn, hiszen sok apró joggal rendelkező közbirtokossági tag van. A legtöbb, amennyit egy tag birtokol, 27 hektár, a leggyakoribb, hogy öt hektárral rendelkeznek. A vezetőtanácsban levők szerint jó, hogy sok tagjuk van, nehézséget okoz viszont a döntéshozatalnál, amikor a közgyűléseken az összjogok kétharmadát képviselőknek ott kell lenniük. Elmondták, szerencsés helyzetben vannak, mert a tagok többsége itthon tartózkodik. „Nem mindegy, hogy a döntéshozatalban is részt vesznek-e, vagy csak távolról nézik a közbirtokosság életét. Teljesen más, amikor a közgyűlésen a tagság kinyilvánítja, hogy mit szeretne, milyen irányban, mit kellene lépni, vagy pedig távolról jön, felveszi az osztalékot és elmegy.”

A tagok többsége szokott tűzifát igényelni. A közbirtokosság pályázat útján különböző gépeket vásárolt, köztük egy traktort is, így, amennyiben a tag igényli, házhoz is szállítják számára a fát. Osztalékként annyit adnak, mint a szomszédos közbirtokosságok. Úgy gondolják, a hangsúly nem az osztalékon van, a közbirtokosság lényege, hogy a közösségi dolgokat felkarolja.

A közbirtokosság legfontosabb megvalósításának tartja, hogy rendbe tették a községi utakat. A mezei utak járhatók, minden évben javítanak azokon. Jelenleg egy Marosfő felé vezető utat (Gáborpataka)  javítanak, mert sok jenőfalvinak van ott területe. Mivel nem tudták megközelíteni ezeket a területeket, többen is megpróbálták eladni azokat. A közbirtokosság ezért úgy döntött, megjavítja az említett utat. „Volt pályázatunk, vettünk gépeket, van úthengerünk, gréderünk, most már majdnem önerőből tudjuk javítani az útjainkat. Vannak olyan területek, amelyek korábban nem voltak megkaszálva, mert nem lehetett megközelíteni, most látjuk, hogy jó kedvvel megkaszálják, mert abból élnek. Ha van megfelelő odavezető út, egyszerűbb elvégezni a munkákat.”

A közbirtokosság gondját viseli több helybéli intézménynek is, hogy megfelelőképpen tudjanak működni. Mivel a székhelyül szolgáló kultúrotthont épp javítják, ideiglenesen a helyi óvoda egyik termében rendezték be az irodájukat. Mint mondták, hogy ne menjenek el úgy, hogy nem csináltak semmit, kutat ástak és építettek az óvoda udvarán és a kerítést is kijavították. „Normális dolog, hogy segítsünk, mert tudjuk, hogy ha nem gondolunk a fiataljainkra, nem lesznek iskolázottak, nem lesznek olyan emberek, akik átvegyék a közbirtokosság vezetését. Előbb-utóbb a következő nemzedék kell jöjjön, hogy tudják az egészet továbbvinni.” Támogatják a különböző sportrendezvényeket, a  fúvószenekart, a nyugdíjasokat, az egyházat, és a hokipályára is áldoznak minden évben. A karcfalvi közbirtokossággal közösen fizetik a temetőgondnokot. Hangsúlyozták, fontos, hogy az egyházzal, a karcfalvi önkormányzattal és a karcfalvi közbirtokossággal is nagyon jó az együttműködés.

A vezetőtanács öt személyből áll: elnök, alelnök, pénztáros, jegyző és erdőgazda. Ugyanakkor van három ellenőrző bizottsági tag is. Jére Elemér majdnem az újraalakulás óta elnöke a közbirtokosságnak. A vezetőtanácsot négyévente választják. „Az indulás nagyon nehéz volt, nem volt tőkéje a közbirtokosságnak. Saját autóinkkal mentünk. Én szinte gyermekként kerültem bele az egészbe. Volt egy idősebb korosztály akkor, amelynek tapasztalatából és az én szakmai tudásomból (jogász – szerk. megj.) tevődött össze. Ők voltak, akik tudták, milyen területeket kell visszaigényelni, mi voltunk, akik visszavettük. Próbáltunk minden területet telekkönyveztetni, hogy legyenek rendben. Mert azt tapasztaltuk, hogy ha az elődeink annak idején nem úgy hagyták volna hátra, hogy rend van, lehet, hogy soha nem lehetett volna visszavenni. De mivel olyan dokumentumok maradtak hátra, amelyek adott pillanatban irányadók voltak, könnyebb volt így. Hat évvel később indultunk, mint más közbirtokosság, reméljük, az évek során sikerült ezt a hat évet behozni” – mondta az elnök.

Mivel jelenleg nincs saját székhelyük – a kultúrotthonban működő irodát a helyi önkormányzattól bérlik –, terveik között szerepel egy saját székhely építése, amely reményeik szerint néhány év múlva el is készül. „A közbirtokosság elsősorban a közösség összetartó ereje kell legyen. Mert ha megszervezzük a dolgokat – különböző rendezvényeket –, az emberek eljönnek, együtt vannak. Ha nincs összetartó erő, akkor mindenki csak von egyet a vállán. A közösségi szerep abban áll, hogy próbálunk két irányba nézni: a múltba, amiből tanulunk, és próbálunk jó előre nézni s tervezni.”

A falu hangja:
Erőss József: Nem vagyok tag. De úgy látom, hogy rendben van minden.
Falubeli: Idősebbek a tagok. Jól végzik a munkájukat.
Szekeres Mária: Van jogunk, jól tevékenykednek, meg vagyunk elégedve. Fát is adnak, osztalékot is. Nekünk nincs panaszunk.
Karda Zoltán: Mai napig csinálják az utakat az erdő felé, befektetnek, folyamatosan dolgoznak.
Székely László: Épp az erdőről jövök, s most is töltik az utakat. Kiszélesítették az utat. Most Gáborpataka felé dolgoznak. Bárki fordul hozzájuk, segítenek. Itt a falu között ez az út sem lenne ilyen, ha nem töltenék fel.